- Ugyan már, semmiség. - mosolygott vissza.
Az orvosi szobából kilépve egyből Hayleybe botlottam, aki aggódva nézett rám, de a boldog arckifejezésemet látva, megnyugvás futott át az arcán.
- Jobban vagy? - kérdezte, én meg bólintottam. - Láttalak ám titeket. - kacagott.
- Jaj hagyj, már, azt sem tudom, hogy kerültem oda. - próbáltam palástolni a nevetésem, ami nem sikerült.
Ledőltem az ágyra, és pillanatokon belül elnyomott az álom. Egy tengerparton sétáltam, és minden olyan szép volt. Tökéletes. Besétáltam a tengerbe, és hagytam, hogy a tenger hullámai simogassák a lábam. Egy kicsit beljebb merészkedtem, de akkor nagyon hullámzott a tenger. Egyszer csak a gyönyörű napsütés helyét villámlás és szél vette át. A barátom mondta, hogy menjek be egészen mélyre, és én bementem. A tenger egyre jobban kezdett hullámzani, míg nem már a nyakamig felcsaptak a hullámok.
Hazaérve a tesóm szokás szerint a szobájában ült, anyu főzött, apu kint volt a kertben.
- Szia, mi lesz ma a vacsi? - kérdeztem Anyut, aki elég zaklatottnak tűnt.
- Szia Kincsem, borsófőzelék. Neked mi történt az arcoddal? - kezdett aggódni.
- Az egyik lány Violet tesi órán eltalált a labdával, és nemrég az orvosi szobában ébredtem... - hallgattam el a végét.
- Sajnálom. Na mesélj, mi történt még? - vette észre. Jaj, ne. - Semmi extra. - mentem fel a szobámba. Nem tudtam mit kezdeni magammal, úgyhogy megnéztem mi újság az interneten. Semmi érdekeset nem találtam, de amikor éppen le akartam menni vacsorázni, pittyegett a telefonom.
Hayley: ,,Micsi?"
Én: ,,Semmit, unatkozom, te?" - pötyögtem.
Hayley: ,,Én is. ://"
Én: ,,Nem jössz át?:)"
Hayley: ,,De.:) Megyek."
Gondoltam amíg a barátnőm meg nem érkezik, addig rajzolgatok. Mindig is nagyon szerettem rajzolni. Fogalmam sincs miért, de azt az elképesztően gyönyörű kék szempárt kezdtem el rajzolni. Ami Niallnek van.
- Hát, te mit csinálsz? - kérdezte egy hang, ami a tesómhoz tartozott. Észre sem vettem, hogy bejött.
- Rajzolok. - vágtam rá.
- Oké, de ez a szempár kihez tartozik? - nézett csodálkozva a rajzomra a bátyám.
- Senkihez. - füllentettem, amit természetesen nem vett be. Továbbra is itt állt mellettem, és nézte a szemeket, hátha fel tudja ismerni, kihez tartozik. - Osztálytársad szemei. - veregette meg a vállam, majd kiment. Nos, igen. Egy suliba járok a tesómmal, és ismer mindenkit.
- Sziaa! - rontott be Hayley.
- Hellaaa! - nevettem. - Elmeséled, a tesi órán történt sztorit? - kérdeztem, mert nem emlékszem mi történt pontosan. - Persze. - felelte lelkesen. - Nos. Violet arcba dobott, te elvesztetted az eszméleted, Niall bevitt az orvosi szobába, ahol órákig nem keltél fel. - hadarta, nekem meg tátva maradt a szám. Elvesztettem az eszméletem? - Te jó ég!
Elhúzta a száját, utána huncutul elvigyorodott. - Mi az? - késztetett nevetésre a mosolya.
- Semmi. - legyintett még mindig vigyorogva. Már sejtem mi a szitu. Csak azt nem értem, miért hiszi ezt. De az nagyon vicces volt, amikor kitalálta, hogy "van férjem". Mindent megbeszéltünk, ezért elkezdtünk filmet nézni. A barátnőm imádja a horrort, ezért kitalálta, hogy nézzük meg a Fűrészt.
Utálom a horrort, de belementem. Átment a tesóm szobájába, és egy 'Saw' feliratú DVD-vel tért vissza.
Még csak fél órája ment, de én már rettenetesen féltem. Hayleynek látszólag tetszett, le sem vette a szemét a tv-ről. Takartam a szemeimet, mert pont egy véres rész volt, amitől felsikítottam.
- Nyugi, Billy is egy ember. Csak beöltözve. - nevetett. Nos, elég élethű. Rettentő ijesztően néz ki a főszereplő. Vagy csak én vagyok nyuszi? Hosszú idő után vége lett a Fűrész első részének.
- Tetszett? - kérdezte nevetve, én meg mint aki szellemet látott úgy néztem rá. - Ez még csak az első rész volt.
- Kérlek ne nézzük meg a többi részét. - néztem rá kiskutya szemekkel, Ő meg nevetve bólintott, nekem meg megcsörrent a telefonom. A barátom hív, akivel távkapcsolatban élek, de persze erről Hayley nem tud.
- Szia, szívem. - szóltam bele, fülig érő szájjal.
- Szia, édes. - köszönt álmosan. Hupsz, az időeltolódás, mivel Amerikába költöztek.
- Aludtál? - tettem fel a hülye kérdést amire a válasz egyértelműen 'igen' lesz.
- Igen, de nem baj. Szerettem volna hallani a hangod. - szólt rekedtes hangon, de szinte láttam magam előtt, hogy mosolyog.
- Na, akkor hagylak aludni, nem akarlak zavarni. - mondtam hosszas hallgatás után.
- Nem zavarsz.
- Oké, de hagylak aludni, suli lesz. - nevettem.
- Jaj, te. Ha ennyire ragaszkodsz hozzá... - nevetett.
- Jó éjt. - mosolyogtam.
- Neked is, szépség. - köszönt el, és bontotta a vonalat.
Megfordultam, és Hay kérdő tekintetével találtam szemben magam. - Barátom. - közöltem, meg sem várva a kérdését.
-Oh. Távkapcsolat? - húzta el a száját.
- Aha. - tettem hasonlóképp, és elkezdtem köhögni. - Jól vagy? - kérdezte aggódva Hayley.
- Persze. - mosolyogtam.
- Figyelj, nekem mennem kell, későre jár. - közölte szomorúan.
- Rendben. - bólintottam, és Ő hazament. Rettenetesen rázott a hideg, ezért gyorsan megfürödtem, és bebújtam az ágyba, és egyből elaludtam. Mindezt este 8-kor. Van egy olyan érzésem, hogy beteg leszek.
Reggel nem tévedtem sokat, valóban beteg lettem. A fejem égett, fájt mindenem és köhögtem. Nem baj, nem hiányozhatok. Gyorsan összekészülődtem, és leszaladtam, de meg kellet kapaszkodnom a korlátban, mert megszédültem, amit pechemre Anyu észre is vett.
- Kincsem, baj van? - kérdezte.
- Nem-h. - köhögtem, Ő meg a homlokomra tapasztotta a kezét, és mintha tűzbe nyúlt volna, olyan gyorsan elhúzta.
- Tűz forró a fejed. - sóhajtott.
- Áh, semmiség. - legyintettem.
- Nem mész iskolába. Irány az orvos. - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, mire elkezdtem húzni a cipőm. Apu már elment dolgozni, Anyu meg kiment beindítani az autót.
Az orvos kiírt egy hétre, mert beteg lettem. Nem vagyok egy stréber típus, de most nem örültem, hogy otthon kell maradnom. Hazaérve egyből bedőltem az ágyba, és kezembe vettem a telefonom. 3 új üzenetem érkezett. Hayleytől, Nialltől és a barátomtól, Patricktől.
,,Hayley: Szia. Lebetegedtél?:(("
,,Niall: Hallottam lázas vagy. Jobbulást!"
,,Patrick: Szia. Mi újság?"
Visszaírtam mindenkinek, és ahogy ránéztem az órára, láttam, hogy a suliban már elkezdődött a tanítás, de Hayleyvel beszélgetek aki órán ül, de nem különösebben zavarja.
,,Hayley: Mennem kell, észrevett a tanár.-.- Bocsi. Jobbulást, szia.:l"
,,Én: Oh, basszus. Köszi.:) Sziaa."
,,Leyla: Beteg lettél? :(" - jött egy üzenet az osztálytársamtól.
,,Én: Aha:/" - írtam vissza.
A többieket sem nagyon érdekli az óra, ahogy így elnézem. Egy újabb üzenet.
,,Niall: Unalmas a matekóra...:P"
,,Én: Ijj. Nem veszi észre a tanár, hogy egy csomóan sms-eznek??:D"
,,Niall: Nem.:D"
,,Én: Sms-ezünk? Legalább nem unatkozol." - írtam hozzá gyorsan.
,,Niall: Aha. Hogy vagy?"
,,Én: Rosszul, lázas vagyok."
,,Niall: Szegény, az rossz. Jobbulást.:)"
,,Én: Köszönöm.:))"
,,Niall: Végre kicsöngettek!"
,,Én: Az jó. Figyelj, nagyon fáradt vagyok, ezért elköszönök."
,,Niall: Rendben, pihend ki magad. Szia, Lana."
,,Én: Szia"
- Ki kéne mennünk. - kiáltottam kétségbeesetten, mert egy villám cikázott végig az égbolton.
- Még nem kell. Nincs nagy vihar. - legyintett a barátom, és közben egy másik lánnyal flörtölt.
- Na jó elegem van! Én kimentem. - csaptam a vízre, és elindultam kifelé.
- Lana, ne!!! - kiáltott a barátom, de hátra sem nézve mentem tovább, de akkor elmerültem, ami pech, mert nem tudok úszni. Hallottam Patrick kiáltását, annak a másik csajnak a vinnyogását, és egy nagy dörgést. Az utamat egy fehér lépcső felé vettem, és fent várt egy angyal Niall személyében, és mellette állt egy másik angyal, aki Hayley volt. A következő pillanatban Niall karjaiba vetettem magam, és... megcsókoltam. Hayley átölelt, és ezt súgta a fülembe: ,,Vigyázz!". - Majd köddé vált. Lenéztem, és egy ördög Patrick személyében gonoszul vicsorgott rám.
Itt ért véget az álmom. Ijedten felugrottam az ágyban, és ezt az egészet nem tudtam hová tenni. Nem értettem Hayley ezt miért mondta.
,,Én: Hayley, olyan furcsát álmodtam..."
,,Hayley: Mit?"
Elmeséltem a legjobb barátnőmnek az álmomat, amit Ő sem tudott hová tenni. Ez az álom olyan valóságos volt. Mintha Hayley tudna valamit a barátomról amit én nem. Írtam a barátomnak egy sms-t.
,,Én: Mit csinálsz holnap?:)"
,,Patrick: Semmit, otthon leszek."
Ez az álom más mint a többi. Azt tervezem, mikor a szüleim holnap elutaznak Írországba, én "meglepem" Patricket. Érzek valamit. Van egy olyan érzésem, hogy megcsal. A bátyámmal maradok itthon, de Ő jó fej, megérti, hogy el kell mennem. Lefoglaltam a repjegyemet New Yorkba, és elkezdtem bepakolni a cuccaimat egy bőröndbe.
Reggel megbeszéltem a bátyámmal, aki természetesen belement, de azt mondta vigyázzak magamra, és hívjam fel ha megérkeztem. A szüleim már korán reggel elmentek, nekem meg 4 óra múlva indul a gépem. Elég messze lakunk, a repülőtértől, ezért megkértem a testvérem, hogy vigyen ki. Szerencsére gyorsan átértünk a városon.
- Biztos mindened megvan? - kérdezte a bátyám.
- Igen. Holnap után jövök. Szia. - öleltem meg.
Elindultam becsekkolni, majd a még egy utolsót intettem a tesómnak, és elindultam a gép felé.
Az idő pillanatokon belül eltelt, legközelebb arra eszméltem fel, hogy a gép földet ér.
Gyorsan leszálltam, és fogtam egy taxit. Nem kértem meg a barátomat, hogy jöjjön ki elém, meglepetésnek szánom, hogy jövök. Jól ismerem New Yorkot. Bediktáltam a címet, a taxis pedig arrafelé hajtott. Kifizettem a fuvart, és becsengettem a házba, de sokként ért ki nyitott ajtót. Egy számomra ismeretlen lány.
- Cső, kit keresel? - flegmázott.
- A barátomat, Patricket. - mondtam nyugodtan, de meg tudtam volna verni a csajt.
- Öö, drága, Ő az én barátom. - nevetett. - Gyere be azért. - állt el az ajtóból.
Egyébként a lány teljesen úgy nézett ki mint aki az álmomban szerepelt.
- Édesem, ki jött? - hallottam egy hangot az emeletről.
- Az exed. - gúnyolódott ez a csaj, akit szívesen megtéptem volna. A hang tulajdonosa lejött, és kíváncsian fürkészett zöld szemeivel.
- Hát, te? - kérdezte meglepetten.
- Eljöttem Londonból, gondoltam megleplek, de úgy látom elkéstem. - álltam fel, mint aki távozni készül.
- Lana, én... - kezdett magyarázkodni, de félbeszakítottam.
- Nem érdekel a kifogás. Viszlát, Patrick! - intettem, és zokogva rohantam ki a reptérre.
- Lana, állj már! - fogta meg a kezem a (volt)barátom
- Mi az? - néztem rá könnyes szemekkel. - Tudod, az a röhej, hogy pont veled álmodtam... hogy, megcsalsz. - meséltem.
- Ebből nem tudok kimászni. Sajnálom.
- A sajnálások ideje lejárt. Ég, veled! - intettem. - Megérte idejönni. Tényleg. - mondtam végszóként.
Tárcsáztam a testvérem számát, és elmeséltem neki mindent. Átrakattam a repjegyemet, és visszaindultam.
A visszafele vezető utat végig aludtam, ezért rövidebbnek tűnt. A testvérem, Hayley és Niall kíséretében várt kint.
- Sziasztok... - köszöntem könnyes szemekkel.
- Szia, a bátyád elmesélte mi történt... - öleltek meg mindannyian.
Az álmom olyan igaz volt. Tényleg megcsalt, tényleg egy ördög Patrick. Az álmomban Hayley figyelmeztetett, hogy vigyázzak. Persze Niall nem tud erről az álomról semmit, legalábbis nagyon remélem. Hayleyt és Niallt hazavittük, és utána a tesómmal mi is hazaindultunk.
- Köszi, hogy kijöttetek értem. - mosolyogtam halványan. 'Sad Teens With Happy Faces...' Milyen ismerős... Pff...
- Ugyan, ne köszönd.
Felmentem a szobámba, és ismét elnyomott az álom. Egyrészt még mindig beteg voltam, másrészt az időeltolódás megviselt. Egy újabb érdekeset álmodtam. A mennyország kapuja előtt állva, utoljára visszanéztem a földre. A tengerre, amiben megfulladtam... Vajon ez vár rám is, ha nem gyógyulok meg? Végül beléptem a mennyország kapuján. Bent minden elhunyt szerettem odajött hozzám, és átölelt. Angyalszárnyakkal és glóriával a fejük fölött repkedtek az angyalok felhőről-felhőre. Sétálgattam a mennyben, és egy rég nem látott szerettemet láttam meg. A nagymamámat.
- Mama! - repültem oda hozzá, és megöleltem.
- Lanám! - mosolygott rám kedvesen.
Sírva ébredtem fel, amikor az álmom előidézte a nagymamám emlékét, akivel mindig nagyon jó kapcsolatot ápoltam. De csak egy pillanatra ébredtem fel, utána egyből visszaaludtam.
Egy másik angyal állt meg előttem, akit nem értettem miért van itt. Niall. Ő nem halhatott meg.
- Szia. - mosolygott rám.
- Szia. - viszonoztam gesztusát.
Felébredve annyi minden kavargott a fejemben. Miért álmodtam ezt? Talán mert hamarosan meg fogok halni?
Kedves Olvasók!
Mint látjátok/olvassátok, ez a rész nagyon hosszúra sikeredett. A dőlt betűvel a múltat írom le vagy az álmokat, a normál betűtípussal meg a jelent.
Mindenkinek jó hétvégét!
Ui.: Örülnék egy-két kommentnek.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése