2015. november 6., péntek

Második fejezet - Valóságos Álom








Magam sem tudom miért,  de hosszú  másodperceken (perceken?) keresztül csak azt a gyönyörű kék szempárt néztem.  -  Köszönöm a segítséged,  nekem most mennem kell.  -  mosolyogtam rá. 
- Ugyan már,  semmiség.  -  mosolygott vissza. 
Az orvosi  szobából kilépve egyből Hayleybe botlottam, aki aggódva nézett rám, de a  boldog arckifejezésemet látva,  megnyugvás futott át az arcán.
- Jobban vagy?  -  kérdezte, én meg bólintottam.  -  Láttalak ám titeket.  -  kacagott. 
- Jaj hagyj, már, azt  sem tudom, hogy kerültem oda.  -  próbáltam palástolni a nevetésem, ami nem sikerült. 

Ledőltem az ágyra, és  pillanatokon belül  elnyomott  az  álom. Egy tengerparton sétáltam, és minden olyan szép volt. Tökéletes. Besétáltam a  tengerbe, és  hagytam, hogy a tenger  hullámai simogassák a lábam. Egy kicsit  beljebb merészkedtem,  de  akkor nagyon hullámzott a  tenger. Egyszer csak  a gyönyörű napsütés helyét villámlás és szél vette át. A barátom mondta, hogy menjek be  egészen mélyre, és  én  bementem. A tenger egyre jobban kezdett hullámzani, míg  nem már a nyakamig felcsaptak a hullámok. 
- Elmeséljem vagy inkább ne?  -  kérdezte reménykedve, hogy a válasz 'igen'.  - Talán később. Mint kiderült, az óráknak már vége. Hayleyvel egy ideig  együtt mentünk hazafelé, de Ő később bekanyarodott egy utcába. 
Hazaérve a tesóm szokás szerint a szobájában ült, anyu főzött, apu kint volt a kertben.
- Szia, mi lesz ma a vacsi?  -  kérdeztem Anyut, aki elég  zaklatottnak tűnt. 
- Szia Kincsem, borsófőzelék. Neked mi történt az arcoddal?  -  kezdett aggódni.
- Az egyik lány Violet tesi órán eltalált a labdával, és nemrég az orvosi szobában ébredtem...  -  hallgattam el a végét.
- Sajnálom. Na mesélj, mi történt még?  -  vette észre. Jaj, ne.  - Semmi extra.  -  mentem fel a szobámba. Nem tudtam mit kezdeni magammal, úgyhogy megnéztem mi újság az interneten. Semmi érdekeset nem találtam, de amikor éppen le akartam menni vacsorázni, pittyegett a  telefonom. 
Hayley: ,,Micsi?"
Én: ,,Semmit, unatkozom, te?"  -  pötyögtem.
Hayley: ,,Én is. ://"
Én: ,,Nem jössz át?:)"
Hayley: ,,De.:) Megyek."

Gondoltam amíg a barátnőm meg nem érkezik, addig rajzolgatok. Mindig is nagyon szerettem rajzolni. Fogalmam sincs miért, de azt az elképesztően gyönyörű kék szempárt kezdtem el rajzolni. Ami Niallnek van. 
- Hát, te mit  csinálsz?  -  kérdezte egy hang, ami  a  tesómhoz tartozott. Észre sem vettem,  hogy bejött. 
- Rajzolok.  -  vágtam rá.  
- Oké, de ez a szempár kihez tartozik?  -  nézett csodálkozva a rajzomra  a bátyám. 
- Senkihez.  -  füllentettem,  amit természetesen  nem vett be.  Továbbra is itt állt mellettem, és  nézte a szemeket, hátha  fel tudja ismerni, kihez tartozik.  - Osztálytársad szemei.  -  veregette meg a vállam, majd kiment. Nos, igen. Egy suliba járok a tesómmal,  és ismer  mindenkit.  
- Sziaa!  -  rontott be Hayley. 
- Hellaaa!  -  nevettem.  - Elmeséled, a tesi órán történt sztorit?  -  kérdeztem,  mert nem emlékszem mi  történt pontosan.  - Persze.  -  felelte lelkesen.  - Nos. Violet arcba dobott, te elvesztetted az eszméleted,  Niall bevitt az orvosi szobába, ahol órákig nem keltél fel.  -  hadarta, nekem meg tátva maradt a szám. Elvesztettem az  eszméletem?  - Te jó ég! 
Elhúzta a száját, utána huncutul elvigyorodott.  - Mi az?  -  késztetett nevetésre a mosolya. 
- Semmi.  -  legyintett még mindig vigyorogva. Már sejtem mi a szitu. Csak azt nem értem, miért hiszi ezt. De az nagyon vicces volt, amikor  kitalálta, hogy  "van férjem". Mindent megbeszéltünk, ezért  elkezdtünk filmet nézni. A barátnőm  imádja a  horrort, ezért kitalálta, hogy nézzük  meg a Fűrészt. 
Utálom a horrort, de  belementem. Átment a tesóm szobájába, és egy  'Saw'  feliratú DVD-vel tért vissza. 
Még csak fél órája ment,  de én már rettenetesen  féltem. Hayleynek látszólag tetszett, le sem vette a szemét a tv-ről. Takartam a  szemeimet, mert pont egy véres rész volt, amitől felsikítottam. 
- Nyugi, Billy is  egy ember. Csak beöltözve.  -  nevetett. Nos, elég élethű. Rettentő ijesztően néz ki a főszereplő. Vagy csak én vagyok nyuszi? Hosszú idő  után vége  lett a Fűrész első részének. 
- Tetszett?  -  kérdezte nevetve,  én meg mint aki szellemet látott úgy néztem rá.  - Ez még  csak az  első rész volt. 
- Kérlek ne nézzük meg a többi részét.  -  néztem rá kiskutya szemekkel, Ő meg nevetve bólintott, nekem meg megcsörrent a telefonom. A barátom  hív,  akivel távkapcsolatban élek,  de persze  erről Hayley nem tud. 
- Szia, szívem.  -  szóltam bele, fülig érő szájjal. 
- Szia, édes.  -  köszönt álmosan. Hupsz, az időeltolódás, mivel Amerikába költöztek.
- Aludtál?  -  tettem fel a hülye  kérdést  amire a válasz egyértelműen 'igen'  lesz. 
- Igen, de nem baj. Szerettem volna hallani a hangod.  -  szólt rekedtes hangon,  de  szinte láttam magam előtt, hogy  mosolyog. 
- Na, akkor hagylak aludni,  nem akarlak zavarni.  -  mondtam hosszas hallgatás  után. 
- Nem zavarsz.
- Oké, de hagylak aludni, suli lesz.  -  nevettem.
- Jaj, te. Ha ennyire ragaszkodsz hozzá...  -  nevetett. 
- Jó éjt.  -  mosolyogtam. 
- Neked is, szépség.  -  köszönt el, és bontotta  a vonalat. 
Megfordultam, és Hay kérdő tekintetével találtam szemben magam. - Barátom.  -  közöltem, meg sem várva a kérdését.
-Oh. Távkapcsolat?  -  húzta el a száját. 
- Aha.  -  tettem hasonlóképp, és elkezdtem köhögni.  - Jól vagy?  -  kérdezte aggódva Hayley. 
- Persze.  -  mosolyogtam. 
- Figyelj,  nekem  mennem kell, későre jár.  -  közölte szomorúan.
- Rendben.  -  bólintottam,  és Ő hazament. Rettenetesen rázott a hideg,  ezért gyorsan megfürödtem, és bebújtam az ágyba, és egyből elaludtam. Mindezt este 8-kor. Van egy olyan érzésem,  hogy beteg  leszek. 

Reggel nem tévedtem sokat, valóban beteg lettem. A fejem égett,  fájt  mindenem és köhögtem. Nem baj, nem  hiányozhatok. Gyorsan  összekészülődtem, és leszaladtam,  de meg  kellet kapaszkodnom a korlátban, mert megszédültem, amit pechemre Anyu észre is vett. 
- Kincsem, baj van?  -  kérdezte.
- Nem-h.  -  köhögtem, Ő meg a  homlokomra  tapasztotta a kezét, és mintha tűzbe nyúlt volna, olyan gyorsan elhúzta. 
- Tűz forró a fejed.  -  sóhajtott. 
- Áh, semmiség.  -  legyintettem. 
- Nem mész iskolába. Irány az orvos.  -  jelentette ki ellentmondást  nem  tűrő  hangon,  mire elkezdtem húzni a cipőm. Apu már elment  dolgozni, Anyu meg kiment beindítani az autót. 

Az orvos kiírt egy  hétre,  mert  beteg lettem. Nem vagyok egy stréber típus, de most nem  örültem, hogy  otthon kell maradnom. Hazaérve egyből  bedőltem az ágyba,  és kezembe vettem a telefonom. 3 új üzenetem érkezett. Hayleytől, Nialltől és a barátomtól, Patricktől. 
,,Hayley: Szia. Lebetegedtél?:(("
,,Niall: Hallottam lázas vagy. Jobbulást!"
,,Patrick: Szia. Mi újság?"

Visszaírtam mindenkinek, és ahogy ránéztem az  órára, láttam,  hogy a  suliban már elkezdődött  a tanítás,  de Hayleyvel beszélgetek aki órán ül, de nem különösebben zavarja. 

,,Hayley: Mennem kell, észrevett a tanár.-.- Bocsi. Jobbulást, szia.:l"
,,Én: Oh, basszus. Köszi.:) Sziaa."

,,Leyla: Beteg lettél? :("  -  jött egy üzenet az osztálytársamtól.
,,Én: Aha:/"  -  írtam vissza.

A többieket sem nagyon  érdekli   az óra, ahogy így elnézem. Egy újabb üzenet. 

,,Niall: Unalmas a matekóra...:P"
,,Én: Ijj. Nem veszi észre a tanár, hogy egy csomóan sms-eznek??:D"
,,Niall: Nem.:D"
,,Én: Sms-ezünk? Legalább nem unatkozol."  -  írtam hozzá gyorsan.
,,Niall: Aha. Hogy vagy?"
,,Én: Rosszul, lázas vagyok."
,,Niall: Szegény, az rossz. Jobbulást.:)" 
,,Én: Köszönöm.:))"
,,Niall: Végre kicsöngettek!"
,,Én: Az jó. Figyelj, nagyon fáradt vagyok, ezért elköszönök." 
,,Niall: Rendben, pihend ki magad. Szia,  Lana."
,,Én: Szia"
- Ki kéne mennünk.  -  kiáltottam kétségbeesetten,  mert egy villám cikázott  végig az égbolton.
- Még nem kell. Nincs nagy vihar.  -  legyintett a barátom,  és  közben  egy  másik lánnyal flörtölt. 
- Na jó elegem van! Én kimentem.  -  csaptam a vízre,  és  elindultam kifelé.
- Lana, ne!!!  -  kiáltott a barátom, de hátra sem  nézve  mentem tovább, de akkor elmerültem,  ami pech, mert  nem tudok úszni.  Hallottam Patrick kiáltását, annak a másik csajnak a vinnyogását,  és egy nagy dörgést. Az utamat egy  fehér lépcső felé vettem, és fent várt egy angyal Niall személyében, és mellette állt egy másik angyal,  aki Hayley volt. A következő pillanatban Niall karjaiba vetettem magam, és... megcsókoltam. Hayley átölelt,  és  ezt súgta  a  fülembe: ,,Vigyázz!". - Majd köddé vált. Lenéztem, és egy ördög Patrick személyében gonoszul vicsorgott rám.    
Itt ért véget az álmom. Ijedten  felugrottam az ágyban,  és ezt az egészet nem tudtam hová tenni. Nem értettem Hayley ezt  miért  mondta. 

,,Én: Hayley, olyan furcsát álmodtam..."
,,Hayley: Mit?"
Elmeséltem a legjobb barátnőmnek  az  álmomat,  amit Ő sem  tudott hová tenni. Ez az álom olyan valóságos volt. Mintha Hayley tudna valamit  a  barátomról  amit én nem.  Írtam a  barátomnak egy sms-t. 

,,Én: Mit csinálsz holnap?:)"
,,Patrick: Semmit, otthon leszek."

Ez az álom  más  mint a  többi. Azt tervezem,  mikor a szüleim  holnap elutaznak Írországba, én "meglepem" Patricket. Érzek valamit. Van egy olyan érzésem, hogy  megcsal. A bátyámmal maradok  itthon,  de Ő jó fej, megérti, hogy el  kell  mennem. Lefoglaltam  a  repjegyemet New Yorkba,  és  elkezdtem bepakolni  a   cuccaimat egy  bőröndbe.  

Reggel  megbeszéltem  a bátyámmal,  aki  természetesen belement,  de azt mondta vigyázzak  magamra,  és  hívjam fel  ha  megérkeztem.  A szüleim  már  korán reggel elmentek, nekem meg 4 óra múlva indul a gépem. Elég messze lakunk, a repülőtértől, ezért megkértem a testvérem, hogy vigyen ki.  Szerencsére gyorsan átértünk a városon.
- Biztos mindened megvan?  -  kérdezte a  bátyám. 
- Igen. Holnap  után  jövök. Szia.  -  öleltem meg. 
Elindultam becsekkolni,  majd   a  még  egy utolsót intettem a tesómnak, és elindultam  a gép felé. 
Az idő pillanatokon belül eltelt, legközelebb arra eszméltem fel, hogy a gép földet ér.
Gyorsan leszálltam, és fogtam egy taxit. Nem kértem meg a barátomat, hogy jöjjön ki elém, meglepetésnek szánom, hogy jövök. Jól ismerem New Yorkot. Bediktáltam a címet,  a taxis pedig arrafelé hajtott. Kifizettem a fuvart,  és  becsengettem  a házba, de sokként  ért ki nyitott ajtót. Egy számomra ismeretlen lány.
- Cső, kit keresel?  -  flegmázott.
- A barátomat, Patricket.  -  mondtam nyugodtan,  de  meg tudtam  volna verni a  csajt. 
- Öö, drága, Ő az  én  barátom.  -  nevetett.  -  Gyere be azért.  -  állt el az ajtóból. 
Egyébként  a  lány teljesen  úgy nézett  ki mint  aki  az álmomban szerepelt. 
- Édesem,  ki  jött?  -  hallottam egy hangot az emeletről. 
- Az exed.  -  gúnyolódott ez a csaj, akit  szívesen  megtéptem  volna. A hang tulajdonosa  lejött,  és kíváncsian fürkészett zöld szemeivel. 
- Hát, te?  -  kérdezte  meglepetten. 
- Eljöttem Londonból, gondoltam megleplek, de  úgy látom  elkéstem.  -  álltam fel, mint aki  távozni  készül.
- Lana, én...  -  kezdett magyarázkodni, de félbeszakítottam.
- Nem érdekel a  kifogás.  Viszlát, Patrick!  -  intettem,  és zokogva rohantam ki  a  reptérre.
- Lana,  állj már!  -  fogta meg a kezem a (volt)barátom 
- Mi az?  -  néztem rá könnyes szemekkel.  -  Tudod, az a röhej, hogy  pont veled álmodtam... hogy, megcsalsz.  -  meséltem.
- Ebből nem tudok kimászni. Sajnálom.  
- A sajnálások ideje lejárt. Ég, veled!  -  intettem.  - Megérte idejönni. Tényleg.  -  mondtam  végszóként. 
Tárcsáztam a testvérem számát,  és  elmeséltem neki mindent.  Átrakattam a  repjegyemet, és  visszaindultam. 
A visszafele vezető  utat  végig  aludtam,  ezért  rövidebbnek tűnt.  A testvérem, Hayley és Niall kíséretében várt kint. 
- Sziasztok...  -  köszöntem  könnyes szemekkel. 
- Szia,  a bátyád elmesélte mi történt...  -  öleltek meg mindannyian. 
Az álmom  olyan  igaz volt. Tényleg megcsalt, tényleg egy ördög Patrick. Az álmomban Hayley figyelmeztetett,  hogy  vigyázzak. Persze Niall  nem  tud erről  az álomról semmit,  legalábbis nagyon remélem. Hayleyt és Niallt hazavittük,  és  utána a tesómmal  mi is hazaindultunk. 
- Köszi, hogy kijöttetek  értem.  -  mosolyogtam halványan. 'Sad Teens With Happy Faces...' Milyen ismerős... Pff...
- Ugyan, ne köszönd.  
Felmentem  a szobámba,  és  ismét elnyomott az  álom.  Egyrészt még mindig beteg voltam, másrészt az időeltolódás megviselt. Egy újabb érdekeset  álmodtam. A mennyország kapuja előtt állva, utoljára visszanéztem  a  földre. A tengerre, amiben megfulladtam...  Vajon ez vár rám is, ha nem gyógyulok meg? Végül beléptem a mennyország kapuján. Bent minden elhunyt szerettem odajött hozzám, és átölelt. Angyalszárnyakkal és  glóriával  a fejük fölött repkedtek  az  angyalok  felhőről-felhőre. Sétálgattam a mennyben,  és  egy rég  nem látott szerettemet láttam meg. A nagymamámat. 
- Mama!  -  repültem oda hozzá,  és  megöleltem. 
- Lanám!  -  mosolygott rám kedvesen. 
Sírva ébredtem fel, amikor az álmom  előidézte  a  nagymamám emlékét,  akivel mindig nagyon jó kapcsolatot ápoltam. De csak egy pillanatra ébredtem fel, utána egyből  visszaaludtam. 
Egy másik  angyal  állt meg előttem,  akit nem értettem  miért van itt. Niall. Ő nem halhatott meg. 
- Szia.  -  mosolygott rám. 
- Szia.  -  viszonoztam  gesztusát. 
Felébredve annyi  minden  kavargott a  fejemben. Miért álmodtam ezt? Talán mert hamarosan meg fogok halni? 




Kedves Olvasók!
Mint látjátok/olvassátok, ez a rész nagyon hosszúra sikeredett. A dőlt betűvel a múltat írom le vagy az álmokat,  a normál betűtípussal meg a jelent. 
Mindenkinek jó hétvégét!
Ui.: Örülnék egy-két kommentnek.:) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése