Első fejezet - Vissza a múltba

Holnap kezdődik  a kezelés, ami az utolsó esélyemet jelenti. A kemoterápia. Gyenge vagyok, és egyre többször törnek rám rosszullétek. Gyűlölöm, hogy Niall így lát engem. Amíg nem volt ez, addig csodálatos életünk volt. Jobbat nem is kívánhattam volna. Éppen a kitöltött vizemet kortyolgattam, amikor elkezdtem öklendezni. Felugrottam a székről, és rohantam a fürdőszobába. A mosdókagyló fölé hajolva kiadtam magamból azt a pár korty folyadékot is. A barátom feltépte az ajtót, és aggódva kezdte el simogatni a hátam, és eltűrte az arcomból tincseimet.

- Beviszlek a kórházba.  -  közölte aggódva, én meg aprót bólintottam. Elgyengülve rogytam le a földre, de Niall az ölébe kapott és kivitt az autóhoz. Beindította a motort, és a kórház felé hajtottunk. Erősen koncentrálnom, hogy ne dobjam ki a taccsot ezalatt a negyed óra alatt. Ijedt tekintettel néztem ki az ablakon.
- Ne félj. Minden rendben lesz. Megteszek mindent ennek érdekében.  -  puszilta meg az arcom. Bár így lenne.
- Félek.  -  közöltem.
- Szépségem, meg fogsz gyógyulni. Kérlek ne félj.  -  fogta meg a kezem.
- De mi van ha meghalok?
- Ne beszélj butaságokat. Meg fogsz gyógyulni.  -  szorította meg a kezem biztatóan. Leparkoltunk a kórház előtt ő meg ölbe vett, és bevitt.
- Niall, jól vagyok, be tudok menni.  -  mosolyogtam rá.
- Szó sem lehet róla. Viszlek.  -  jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Bent eligazítottak minket, merre kell menni. Tekintetemből csak úgy sugárzott a félelem. A barátom még szorosabban ölelt magához, és biztató dolgokat suttogott a fülembe, a kórterem előtt állva.
- Lana Collins, kérem fáradjon be.  -  szólt ki egy orvos az egyik kórteremből, és... Bementünk.
- Jó napot! Elvégeznék magán néhány vizsgálatot.  -  mondta a fehér köpenyes orvos.

Miután elvégzett minden vizsgálatot, elmondta a holnappal kapcsolatos dolgokat, hogy mire kell számítanom... Sokszor hangzott el a 'kemoterápia' és a  'műtét' szó. Azt is elmondta, hogy ma bent kell maradnom. Niall kijelentette, hogy itt marad velem, amiért hálás voltam. A zajok összefolytak, és a következő pillanatban benyelt az álomvilág. Az életem egészen 14 éves koromtól filmként játszódott le.


/ 4 évvel ezelőtt /

Reggel izgatottan keltem, ugyanis ma van az első napom a gimnáziumban. Nem akartam elkésni, ezért egyből kipattantam az ágyból, és kezdtem el készülődni. Első utam a fürdőszobába vezetett, ahonnan tíz perc múlva ki is jöttem. Na jött a nagy dilemma,  hogy mit vegyek fel.  Álldogáltam a szekrényem előtt, és végül (nagy nehezen) sikerült kiválasztanom, hogy mit vegyek fel, végül megállapodtam egy fehér blúznál, amihez felvettem egy farmerdzsekit és egy sima fekete nadrágnál.
A táskámat felkaptam, és leballagtam a lépcsőn, de még csak Anyut találtam lent.
-  Anyu, izgulok.  -  közöltem. 
- Nem kell, minden rendben lesz.  - adott egy puszit. Lejött apu is, ezért elbúcsúztam tőlük, és elindultam a gimi felé,  de még csak reggel negyed nyolc volt, ezért beugrottam a Starbucksba venni valami  reggelit és kávét. Szeretem ezt a kávézót. Nagyon  finom a kávéjuk, és jópofa dolognak  tartom, hogy ráírják az italodra a neved. Ráírták, hogy 'Lana', kifizettem,  és elindultam.  Még mindig rengeteg időm van, úgyhogy leültem egy padra, elfogyasztani a kávémat. Belekortyoltam a mennyei italba, és közben meg is reggeliztem. Ma állítólag csak 3 osztályfőnökim lesz, ezért  korán haza tudok jönni. 
- Szia,  te kilencedikes vagy?  -  szólított meg egy lány. Farmert viselt, egy szürke pulóverrel és csizmával. Hosszú szőke haja loknikban omlott a  vállára. 
- Igen. Te is?  -  kérdeztem vissza,  mire bólintott.  - Akkor minden bizonnyal osztálytársak leszünk.  -  lelkendezett. 
- Igen. Lana vagyok.  -  mosolyogtam rá.  
- Hayley.  -  mutatkozott be.
Már ideje bemenni,  ezért Hayleyvel bementünk a suliba. Bent tanárok és diákok rohangáltak teremből-terembe, egyszóval nagy volt a nyüzsgés. A poharamat szorongatva nézegettem körbe, és kíváncsi  szemekkel találtam szembe magam, bárkire néztem. 
- Hé, Hayley, találtál barátnőt?  -  jött oda a mellettem álló lányhoz egy szintén szőke hajú lány,  aki sokkal ribancosabb kinézettel rendelkezett.  Szőke haját pink melírcsíkok ékesítették, körmei feketére voltak festve, miniszoknyát viselt egy kivágott fekete felsőben, és arcát több kilónyi smink díszítette. 
- Igen Sally, és inkább hagyj minket békén, és menj vissza a ribancaidhoz.  -  mutatott a hasonló kinézetű lányok felé , majd felém fordult.  -  A nővérem.  -  forgatta a szemeit, én  meg felnevettem. 
- Gyere, keressük meg  a termünket.  -  karolt belém. Együtt rohangáltunk a folyosón, végül  megtaláltuk a keresett termet. Bent nagy volt a nyüzsgés, és mindenki kíváncsian felénk fordult, amikor beléptünk. 
- Sziasztok.  -  intettem mosolyogva. 
- Szia.  -  mosolygott rám egy lány, és a többiek is intettek felénk egyet. Hayleyvel a harmadik padhoz sétáltunk, és helyet foglaltunk. Odajöttek hozzánk  páran, és becsengetésig egy csomó emberrel találkoztam. Hayleyt ismerték, mert a nővére most 11.-es, és gondolom Hayley volt gólyatáborban, ellenben velem, aki  akkor pont  nyaralt. Órán elmondták, hogy fog zajlani az idei tanév, bemutatkoztunk egymásnak...stb. 
A szünetünk hosszú volt, ezért még többet tudtam beszélgetni emberekkel, és Hayleyvel mászkáltunk ide-oda, körbejártuk a hatalmas sulit. Az  újdonsült barátnőm éppen elment valahova, én meg addig bepakoltam a szekrényembe. 
- Szia Lana, igaz?  -  kérdezte egy hang, én meg aprót bólintottam.  Téged, hogy hívnak?  -  kérdeztem a szőke sráctól. 
- Niall. Amúgy nem láttalak gólyatáborban.  -  mutatkozott be mosolyogva. 
- Nyaraltam.  -  nevettem. 
- Hol?  -  érdeklődött.
- Írországban élnek a rokonaim, és meglátogattuk őket.  -  válaszoltam kérdésére.
- Én Írországban éltem, csak elköltöztünk Londonba.  -  mesélte, én meg elmosolyodtam.  Időközben visszatért Hayley. 
- Hellaa!  -  pacsizott le vele Hayley.
- Szia, Hayley, rég láttalak.  -  röhögött Niall. - Na, én mentem, sziasztok.  -  intett, én meg megbabonázva suttogtam egy 'sziát'. Visszafordulva a barátnőm gyanús mosollyal nézett vissza rám. 
- Ez mi volt Lana?  -  kuncogott. 
- Mi?  -  értetlenkedtem direkt. 
- Ez a megbabonázott tekintet.  -  mosolygott.
- Semmi.  -  legyintettem röhögve, Ő meg 'mindent tudóan' nézett vissza  rám zöld szemeivel.  
- Semmiii, Hay.  -  löktem oldalba, de Ő elmotyogott egy 'perszét'.

Az órák gyorsan teltek, és azt mondták, holnapra csak füzeteket kell hozni. Hayleyvel úgy döntöttünk, elmegyünk vásárolni. Dobtam Anyunak egy sms-t, hogy később jövök, és már indulhattunk is.  Hay szerint mindig kell tartani egy sulikezdéses vásárlást. Erre a kijelentésére felnevettem. 
Lányosan nevetgélve jártuk a boltokat, utcákat, mire az idősebb járókelők a fejüket csóválták.
Hayleynél már vagy 6 szatyor volt, mikor nálam még csak egy. Vettem magamnak egy swarowski kövekkel kirakott szívecskés, lakattal és kulccsal díszített  nyakláncot. 
- Vajon miért vettél szívecskés nyakláncot? Hmm, megvan.  -  vigyorodott el sunyin.  -  Áhh, az a megbabonázó kék szempár.  -  zendített rá megint a  suliban történt  "esetre".
- Hagyj már a hülyeségeddel Hay.  -  löktem oldalba nevetve,  de Ő nem hagyta abba. Időközben  felvásároltuk a boltokat, és immár nálam is legalább 10 zacskó volt. Hayleynél meg... vagy tizenöt. 
Ő egy kicsit merészebb ruhákat vett magánakat, ami ugyan nem az én stílusom,  de kivételesen nekem is tetszettek azok, amiket vett. Jó ízlése van. Végül engem is rábeszélt egy kicsit kirívóbb egybe ruhára, amin, felül három masni található, és alul meg olyan mintha rövidgatya lenne. Nagy nehézségek árán, de megvettem. De természetesen Hay sem maradhatott ki a buliból, Ő is megvett egy elég figyelemfelkeltő ruhát. Nem vagyunk ribancok, csak szimplán idióták, akik egyszer fel szeretnének  venni egy ilyen típusú ruhát. Egyikőnk se magamutogatós, csak egyszer felvesz egy ilyen ruhát. Nagyon ritkán. Azon kívül még vettem egy nagyon szép öltözetet, de még persze nem csak ezt, csak ez a kollekció a kedvencem. Hayley is jó sok ruhával gazdagodott, nekem pedig közülük a személyes kedvencem az ez a kollekció. 
Már kellőképpen lejártuk a lábunkat, ezért megbeszéltük,  hogy ma Hayley nálunk alszik. A szüleink ebbe simán belementek, ami fura. Én hazamentem, Hay pedig hazaugrott a cuccaiért. 
A barátnőm fél órán belül megérkezett, és hozta az újonnan szerezett cuccokat, és felpróbáltuk mindet. Az idő elrepült a fejünk fölött, és az óra hajnal fél kettőt mutatott. Gyorsan elaludtunk, de tudtuk, hogy a hajnalig beszélgetésnek meglesz reggel a böjtje. Olyanok leszünk mint a zombik. 

Reggel nem tévedtem, valóban zombik voltunk, de szerencsére sok időnk volt készülődni, mert hatkor szólt az óra, és csak nyolcra kell bemenni. Halványan kisminkeltük egymást, és Hayley rám parancsolt, hogy márpedig a felül masnis ruhát vegyem fel. Jaj ne! De végül engedelmeskedtem neki. Ő felvette a pink combközépig érő egybe ruhát, ami nem takar túl sokat, de nagyon szép. Felkaptunk magunkra egy nadrágot és egy pulóvert (a ruha föle), hogy a szüleim ne vegyék észre, és nevetve távoztunk. Ahogy kiléptünk a házból, levettük magunkról a pulóvert meg a farmert, mert kint volt vagy 40 fok (ősszel). Nem volt más választásom. Szégyellősen takargattam magam, de a barátnőm elvette a kezeimet. 
- Niallnek tuti tetszeni fog a ruhád.  -  vigyorgott hülyén. Már megint kezdi. 
- Oh, hagyj már!  -  nevettem.
A sulihoz érve, elővettem a pulcsit, de Hay elvette tőlem. 
- A-a, Lana, nem szabad.  -  vigyorgott "gonoszul".
- Ne már!  -  próbáltam elvenni tőle a pulcsit, de  még jobban lecsúszott rólam a ruha, és a  felsőbb évfolyamos fiúk ,,húúú"-zni kezdtek. Fizikával kezdtük, ahol az én "gonosz" barátnőm direkt  úgy intézte, hogy  én üljek Niall mellett. Fújtatva leültem a helyemre,  az osztály (főleg Hayley) röhögni kezdett. 
- Ez a hülye, nem hajlandó visszaadni a normális ruhámat. Ne nézz full ribancnak.  -  kértem a mellettem ülő fiút. 
- Oké, de jól áll.  -  mosolyodott el halványan,  én meg a megbabonázó kék szemeibe nézve enyhe pír szökött az arcomra, amit remélem nem vett észre. Hayley felállt a székre és őrjöngeni kezdett, amit a tanár sem bírt nevetés nélkül,  hiába próbálta palástolni.  - Dilis csaj.  -  nevettem. 
Nem igazán kötött le a fizika, ezért Hayleyvel leveleztem. 
,,Megöllek, hallod.:D"  -  írtam.
,,Na persze. Megbabonázva nézel Niall szemeibe..."  -  jött a válasz.               
,,Csak te hiszed azt, drága.:D Am, mesélj, Harryvel mi van?"  -  szívattam 
,,Semmi, mi lenne?"  -  kérdezte.
,,Látom, ahogy rá nézel..."  -  utánoztam. 
Sajnos a tanár meglátta, és elvette a levelet, és elkezdte olvasni, de én visítva énekelni kezdtem, ezzel elnyomva  a hangját. 
- Lana, kérlek nyugodj le.  -  nyugtatott,  majd folytatta a levél olvasását, én meg az ordibálást. Az osztály röhögött Hayley meg megpróbálta befogni a szám, hogy Niall tudja meg az "igazságot". 
- Ez hülye.  -  nevettem.
- Lana, kérlek fejezd be az ordítást, különben leküldelek az igazgatóhoz.  -  fenyegetett meg, de én nem hagytam abba. 
- Menjen le az igazgatóhoz Miss Collins!  -  ordított, én meg röhögve lementem, vagyis próbáltam, mert elestem a röhögéstől.
- Mrs. Collins. Van férje.  -  javította ki Hayley,  az osztály pedig egy pillanatra elhallgatott, csak én röhögtem. 
- Hayley, ki?  -  kérdeztem értetlenül. 
- Kicsoda?  -  kérdezte Niall, Hayleyből meg kitört a röhögés,  és lefejelte a padot. 
- Nem normális, hagyd.  -  legyintettem. 
- Na jó, Hayley és Lana menjen le az igazgatóiba!  -  üvöltött torka szakadtából a tanár,  a teremben pedig megfagyott a levegő.  Nem mozdult egyikőnk se.  -  Na jó, de ha még egyszer kell szólnom, mindketten mentek  az igazgatóhoz.  -  sóhajtott.  Ezután a mondata  után kicsengettek.  

Az utolsó  óránk tesi volt, ami  sosem volt az erősségem. Erősségem. Haha!!! Átöltöztünk,  és bementünk a tornaterembe. A tanár elmondta mit  fogunk csinálni. Kidobós. Bah. Ráadásul mindenki
mindenki ellen. Csak szerencsétlenül  futkorásztam a teremen, de az egyik agresszív lány (Violet) úgy arcba talált, hogy az orromból elkezdett ömleni a vér, és elsötétült körülöttem minden.  

Egy padon ébredtem,  nem tudom kinek a karjaiban.  Nehézkesen kinyitottam a szemeimet,  és szemben ült velem Hayley, a tanár és Violet. Mint kiderült Niall karjaiban vagyok. Jó itt lenni, de ha ezt Hay hallaná... 
- Lana, sajnálom.  -  szólalt meg Violet
- Nem gond, már jobban vagyok.  -  eresztettem felé egy halvány mosolyt. A tanár és Violet kiment, úgyhogy hárman maradtunk.  - Jobban vagy?  -  kérdezte a szőke srác,  én meg bólintottam egy picit. - Örülök.  -  ölelt meg szorosabban, Hayley pedig megállás nélkül vigyorgott, én meg a szememet forgattam erre.  
- Azt hiszem,  én megyek.  -  kacsintott a barátnőm, én meg gyilkos szemmel néztem utána, ahogy becsukódik az ajtó. 
- Köszönöm.  -  néztem Niall kék szemeibe.
- Mégis mit?  -  nevetett.
- Mindegy.  -  zártam le a témát, és felültem. 
Fogalmam sincs miért, de percekig csak azt a tengerre emlékeztető kékséget néztem...
Régi szép idők...        


Kedves olvasók!

Mint láthattátok, ebben a részben visszatértem egy kicsit a múltba. Annyit elárulok, hogy számítsatok még ilyen részekre.:) 
A következő rész egy héten belül vagy egy hét múlva kerül fel, de ne haragudjatok, ha kések. 
Ui.: Mindenkinek kellemes őszi szünetet!
Lily x