Harmadik fejezet - Élet vagy Halál?

Sziasztok!

Nagyon sajnálom a sok késést, de most végre tudom hozni az új részt. Másodszor, nagyon köszönöm, a több mint 1200(!) látogatót a blogon, és persze a sok türelmet. :)

Mint láthatjátok, megváltozott a design, ami szerintem nagyon szép. Nagyon köszönöm a Deviantartnak.:)
Ui.: Ebben a részben nincs sok izgalom, de ha most leírom a javát, mi marad későbbre.;)

~Lily

*      *      *

#Lana

Elérkezett a nagy nap. Feszülten vártam, amíg megérkezik a nővér. Nem túlzok azzal, hogy halálfélelmem van. Halálfélelem, ha-ha. Ez a műtét dönti el, hogy túlélem vagy örökké távozni fogok-e az élők sorából. Miközben ezen gondolkodtam, megérkezett a nővér, aki betolt a műtőbe, ahol egy orvos várt. Most már ebből áll az életem. Egyik kórteremből a másikba... Sajnos Niall nem jöhetett be, még elköszönni sem, utoljára nem tudom már mikor láttam. Szerettem volna még egyszer utoljára látni a mosolygós arcát. A gyönyörű kék szemeit... A doki elvégzett rajtam egy-két tesztet, majd elaltatott. Élet vagy halál? Majd kiderül.

Egyedül voltam otthon, mikor kopogtak. Kisétáltam az ajtóhoz, miközben azon gondolkodtam ki lehet az. Anyuék tuti nem lehetnek. A bátyám sem. Hayley és Niall még suliban van. A biztonság kedvéért megkérdeztem ki az, mert nem szeretnék úgy ajtót nyitni, hogy nem tudom ki áll mögötte. 

- Patrick.  -  szólt egy ismerős hang. Kinyitottam az ajtót, és a barátom(?) arcával találtam szemben magam, aminek még örülnék is, ha nem történt volna meg az, amit New Yorkban láttam. Meggyötört arccal, és bűnbánó szemekkel nézett vissza. Neki sem lehetett jó éjszakája, pont ahogy nekem sem. 

- Szia.  -  köszönt meggyötörten. 

- Szia.  -  gördült le az első könnycsepp az arcomon. Nem bírom nélküle, akármit is tett. Számtalan éjszakát sírtam át miatta. 

 

***

 

Végül mindent átbeszéltünk, és Ő is nyugodt szívvel repülhetett vissza New Yorkba.

Hayley időközben dobott egy sms-t, hogy átjön, én addig eldöntöttem, hogy egy kicsit takarítok a szobámban.

Mikor végeztem, leültem egy kicsit tanulni, mert a tanulással is eléggé el vagyok havazva, van mit bepótolnom. Szerencsére még csak péntek van, így lesz időm hétfőig leadni a házit. Kivettem a táskámból a történelem könyvemet és a munkafüzetemet. Kikerestem a szövegből a megoldásokat, illetve egy-kettőt megnéztem az interneten. Annyira belemerültem a tanulásba, hogy azt vettem észre, helyesebben hallottam, hogy valaki idegesen dörömböl. Lefutottam, mert nem tudtam elképzelni mi baja van az illetőnek, aki ilyen ideges.

    -   Ki az?     -     kiabáltam, mire Hayley szólalt meg az ajtó túloldalán. Kinyitottam, és a lány izgatott arcával találtam szembe magam. Mosollyal az arcomon kérdezgettem, mert láttam rajta, hogy valami nagyon jó történt. Felmentünk a szobába, és izgatottan mesélni kezdett.

   -   Ma tök sokat lógtam Harryékkel, ami jó meg minden, de képzeld, elhívott moziba!!!     -     vigyorgott mint a vadalma, és a jó hír hallatára a nyakába ugrottam. 

   -   Uram Isten! Szurkolok nektek!     -     mosolyogtam, mire egy az arca felvett egy vörösebb árnyalatot.

   -   Niall hiányol téged, mindig kérdezi mikor jössz már.     -     mesélte, mire felnevettem. Aranyos tőle.

   -   Lana, lehet nem fogsz örülni neki, de nézzük meg a Fűréééészt!     -     kérlelt bociszemekkel. Sokáig hezitáltam, mert a film nem éppen a kedvencem, de a barátnőm imádja, ezért megállapodtam vele, hogy egy részt megnézek vele. Berakta a Saw II. című DVD-t, és a laptopomból máris kiszűrődtek az ,,enyhén szólva" ijesztő hangok.

Attól a bábutól kezdek nagyon félni, tudniilik nem bírom/szeretem a horrort, már ha valami véres jelenetet látok egy filmben, már kikapcsolom. Egyszer a barátom megviccelt azzal, hogy azt mondta, valami vígjátékot tesz be, közben berakott egy horrort.

 

***

 

Egy és negyed órája megy a Fűrész, és már kezd elegem lenni Jigsaw játékaiból. A barátnőm imádja az ilyen filmeket, és most sem csalódtam, izgatottan meredt a képernyőre. Csörgött a telefonom, ezért kiementem, mert nem akartam Hayleyt zavarni, miközben a kedvenc filmét nézi. Ismeretlen szám hívott, de felvettem.

   -   Halló, Lana Collins.     -     mutatkoztam be.

   -   Szia, Pamela vagyok.     -     hallottam meg az osztálytársam mérges, egyben ribancos hangját.

   -   Mit akarsz?     -     flegmáztam vele, ugyanis utáljuk egymást.

   -   Ja, semmit, csak ugye van a barátod, és nos...     -     húzta az agyamat.

   -   Mi van vele?     -     dühödtem be. Nem értem ez a ribanc honnan tud a barátomról. Biztos a csatlósai kinyomozták, csak azért, mert tudják mire leszek ideges.

   -   Niallel eléggé nagy vitába keveredtek, és összeverekedtek. Csak azért mondom, mert egy magadfajta lógós ribanc nem tud semmit, mit csinál a barátja.     -     nevetett gúnyosan.

   -   Mi mondtál te ribanc?!     -     suttogtam halkan, mégis fenyegetően. Erre csak egy "jól hallotad"-ot felelt.

   -   Menj a fenébe, és soha többé ne keress, vagy meglátogatlak és behúzok egy-kettőt a csini kis pofidba.     -     erre a kijelentésemre sértődötten lecsapta a telefont, én pedig elégedetten nyugtáztam, hogy ezt letisztáztuk. Nem szokott így eldurranni az agyam, de ha egyszer ez a ribanc mindennek lehordhat, akkor én miért ne fenyegetőzhetnék?Most kvittek vagyunk. Visszamentem a barátnőmhöz, és belépve örömmel nyugtáztam, hogy a filmnek vége lett. Furcsán nézett rám, mire elmagyaráztam kivel kerültem ilyen heves szóváltásba.     -     Fúú, az a kis ribanc engem is állandóan szivat, amikor nem vagy bent. Kaptam egyik nap egy szaktanárit, mert bevertem neki egyet.     -     mosolygott elégedetten.     -     Mit csinált?     -     kíváncsiskodtam.

   -   Rámászott Harryre, én pedig ezt nem hagyhattam. Már párszor lendült a kezem, de végül nem vertem meg, mert sikerült lenyugodnom, de most nem szarakodtam...

Ez a lány egyébként egy vékony kis csitri, aki azért koplalja magát, mert mindenkinek meg akar felelni. Haja platina szőkére van festve, fején 5 tonna smink... Igazi kis kurva. A miniruháiról ne is beszéljünk. Az a csaj uhh...

 

 

*Hétfő*

 

Végül sikerült befejezni a házikat, és Hayleyvel hajnalig beszélgettünk, ami nem előnyös, mert nem fogunk tudni visszaállni, de ez akkor nem érdekelt. Mint egy élőhalott, úgy másztam ki az ágyamból, és botorkáltam el a fürdőszobáig. A legjobb barátnőm is hasonló állapotban volt. ,,Gyönyörű" fekete karikás szemek, sápadt bőr, mindjárt leragadó szemek... Egy nagyon halvány sminket felkentünk magunkra, ami egy kis alapozóból állt. Egyikőnk sincs túlzottan oda ezekért a kencékért, de olyan fejünk volt, mintha ezer éve nem aludtunk volna. Elsétáltunk a sulihoz, ahol sok tekintet követte minden léptünket. Árgus szemekkel néztek minket, mintha valami nagy bűnt követtünk volna el. Pamelácska biztos terjesztett ezt-azt rólunk. Niall is elég furcsán méregetett minket, és feltűnően ragaszkodott Pameláék társaságához. Próbáltunk vele beszélgetést kezdeményezni, de mindig volt oka, hogy miért nem ér rá velünk beszélgetni. Ez így ment az 5.óráig. Osztályfőnöki következett. Elfoglaltam mellette a helyemet, és a tanár Hayley mögött becsapta az ajtót. 

   -   Örülök Lana, hogy itt vagy, igazolást hoztál?     -     kérdezte feszülten. Kivittem a kis papírt, ami az igazolás nevet viseli. Bólintott egyet, és elkezdte sorolni a tudnivalókat. Szó esett az osztály botrányos magatartásáról, Niall verekedéséről Patrickkel, Pamela ribancoskodásáról (jó ezt nem így mondta az ofő).

   -   Niall, tudsz valami indokot mondani miért verekedtél Lana barátjával?     -     kérdezte kíváncsian az egyébként laza osztályfőnökünk, de most idegesen csengett a hangja. A mellettem ülő fiú nem válaszolt, csak gúnyosan nézett vissza szegény tanárnőre. Az égkék szemeiben harag és gyűlölet váltotta egymást, pont mint az arcán.

   -   Tanárnő, ez had' legyen az én dolgom.     -     vigyorgott lesajnálóan. Ő nem ilyen... Azok a ribancok manipulálják. Ellenem uszítják, helyesebben ellenünk. Az ofő ráhagyta és rátért a következő témára. Elővettem a padomból egy papírt, és sebesen írni kezdtem rá.

,,Mi a fene bajod van?"     -     csúsztattam át a pad túloldalára.

,,Semmi.:P"     -     adta vissza.

,,Na persze. Mióta megtudtad, hogy van barátom, azóta fura vagy, és azzal a ribanc társasággal lógsz. Talán ez a baj?"     -     adtam oda neki, mire idegesen kitépte a kezemből a lapot, és a szemeivel átfutotta a sorokat.

,,Pameláék nem ribancok, a ribanc az te vagy! Jópofizol velem, miközben van barátod. És még ők a ribancok... Menj a fenébe, ne keress többé."

 

Elkerekedett szemekkel olvastam amiket írt, és szó nélkül kirohantam a teremből. Nem érdekel az igazolatlan óra, a szaktanári, se semmi egyéb... Minél messzebb akarok Tőle kerülni. Ezt belőle azért nem néztem volna ki. Amikor az iskola kapujánál voltam, akkor gyorsan kimentem rajta, mielőtt bárki utánam jön. Már hallottam is a hangos ajtócsapódást, úgyhogy muszáj volt. Inkább kapjak igazolatlant, minthogy egy levegőt szívjak a volt ,,legjobb haverommal". Amilyen gyorsan csak tudtam, futottam, amerre a lábam vitt.

Elég messze lehettem, ezért leültem egy közeli parkba. A telefonom megállás nélkül csörgött, de nem vettem fel, inkább kikapcsoltam. Magányra van szükségem.

Fél óra múlva bekapcsoltam a telefonomat, mert tuti frászt kaptak, hová mentem. Nem csalódtam, 54 nem fogadott hívás. 5 az ofőfől, 5 Violettől, 38 Hayleytől, a többi Niall. Elküldött a fenébe, miért hívogat? Zokogva felhívtam Hayleyt, aki első csöngésre felkapta.

   -   Lana, hol a fenében vagy?!     -    kiáltott bele a legjobb barátnőm, körülötte zűrzavar volt, ahogy hallottam.

  -   Eh-gy ph-ark-ban.     -    zokogtam.

  -   Mi a fene történt, amiért elrohantál?     -     kérdezte, de ahogy ezeket kimondta, villámcsapásként csapott belé a felismerés.

   -   Megölöm azt a...     -    fújtatott.      -      Gyere vissza, és lerendezem.

 

***

 

Jól elkóboroltam, mert húsz percbe tellett visszaérni a sulihoz. Mintha a fogamat húznák, olyan fejjel léptem be a kapun. Egyből Hayleybe és Violetbe botlottam. Szörnyülködve nézték a szétsírt szemeimet. Felsegítettek a lépcsőn, és megkerestük az osztályt. A két lány idegbetegen kereste azt  a bizonyos társaságot. A ribancok vezetőjét egyből kiszúrtuk, ahogy magyaráz a többinek. Violet megkért, hogy maradjunk ott, ő lerendezi. Niall kapott 2 hatalmas pofont, Pamelát a hajánál fogva rángatta, a többi csatlósa addigra elmenekült.

   -   Rohadj meg, hogy mersz ilyeneket mondani egy lánynak!     -     intézte a szavait a szőke sráchoz, de ő mit sem törődve ezzel, fájlalta az arcát. Kapott még egy nagy pofont. Wow, Violet kemény tud lenni. Pechünkre arra járt egy tanár, és levitte Vio-t az igazgatóiba.

   -   Lana, mindjárt jövök, várj meg itt. Nagyon sietek.     -     rohant el. Pamela elment szólni egy tanárnak, beköpni Violetet, és utána mindenki elment órára. Én nem lettem volna képes elmenni velük tesire, így ott maradtam a folyosón. Azt hittem egyedül, de nem...